Hatodik fejezet ~ Fenyegetések áradata

Sziasztok! Megint itt az új rész :) Kérem, hogy komenteljetek, és tudom, hogy sokatoknak nincs ereje vagy türelmes, de akkor arra kérnélek titeket, hogy az "elolvasva" négyzetet jelöljétek be és iratkozzatok fel. :) És a másik, hogy a szavazás lezárul és megvannak az eredmények. :  

Vagyis az eredmény a 4-6 naponta. Tehát minimum négy maximum 6 naponta fogom hozni a részt. De nem húzom az időt itt az új rész:

Hatodik fejezet

Amy

(ZENE)

 

Már vagy egy órája nézhettem a plafont, mert álmosnak álmos voltam, de nem tudtam elaludni. Egyszer csak valaki kopog.

 - Gyere! – kiáltottam ki, de nem jött válasz. Senki nem nyitott ajtót. Lehet, hogy csak képzelődtem. 10 perc után újra kopognak. – Gyere! – kiabáltam ki újra, de megint nem jött válasz. De ez már tuti nem véletlen! Valamelyik fiú viccelődik velem! Kimentem, de nem volt ott senki. Már vissza akartam menni mikor valami foszforeszkáló dolgot pillantottam meg. Felvettem és egy szöveg volt benne. Mégpedig ez:

Veszélyben vagy! Én csak jót akarok neked! Nem szabad velük barátkoznod! Menj el innen, vagy nem éled meg a holnapot!

Nem vagyok egy ijedős fajta, de ezen nagyon meg ijedtem. Annyira, hogy egy jó nagy sikítottam, amit egyből megbántam hisz már talán éjfél is lehetett. Lábdobogásokat hallottam. lentről jöttek ahol az edző terem volt. De ki az, aki ilyenkor edzeni van? Zayn –t láttam, meg aki először a másik irányba nézett aztán rám. Én még mindig lefagyva álltám ott, de a szemem sarkából láttam, ahogy értetlenül áll.

 - Mi volt ez Amy? A szívrohamot hozod rám. Örülj annak, hogy mivel Taylor azt akarta, hogy itt aludj mi is megengedtük! De nem azért engedtünk, be a házunkba egy örült rajongót, hogy itt holmi kis fecnik miatt, amit valamelyikünk írt síkitson örömében! – én teljesen lefagytam. Talán ő volt a legszimpibb a csapatból és erre ő üvölti le a fejemet.

 - Ezt, ha ti írtátok nagyon hülye, vicc volt. – mutattam felé a fecnit. Ő kivette a kezemből a papírt és elolvasta.

 - Nekem… nem ismerős ez… az… írás. – mondta már ő is rémülten. Gondolom arra gondolt, hogy betörtek a házba. Ekkor újabb lábdobogásokat halottam az emeletről. Most Niall jött le.

 - Mi ez a hangzavar? – jött le fejét fogva.

 - Valaki betört a házunkba! – mondta Zayn.

 - Micsoda?! – eszmélt fel – Elloptak valamit? – futott oda az üvegszekrényhez, ami az ajtóval szembe volt.

 - Nem azt meghallottam volna, de itt hagytak egy üzenetet. – nyújtottam oda Niall –nak aki egyből kikapta a kezemből. Láttam, ahogy szemével gyorsan végig pásztázza az üzenetet, és a szemét félelem járja át.

 - Ezt pont neked küldték? – tartotta fel a cetlit.

 - Igen, de nem ez az első, még francia országban egy ember, akinek nem láttam az arcát kért tőlem egy szál cigit, de mondtam, hogy én nem dohányzom és ő egy cetlit rakott a kezembe, amire az volt írva, hogy veszélyben vagy! Most meg ez. Kicsit kezdek félni.

 - Mindegy! Vannak megszállott emberek. Talán tényleg jobb lenne, ha haza mennél. – én csak bólogattam. Bementem a szobámba és összepakoltam a cuccaimat. Már menni akartam, de Niall oda jött hozzám.

 - Ugye nem képzeled, hogy ilyenkor egyedül haza mész?

 - Miért ne? Kétutcányira lakkom innen. – néztem rá furcsán.

 - Nem baj haza kísérlek, kitudja, mikor támad le az az örült, aki ezt írta. Még egy kis ideig győzködött, de végül beadtam a derekam. Tudtam, hogy nincs otthon senki hisz Mara ma valami munkaügyi dologra ment, Emma meg a barátnőjénél alszik. Mikor benyitottam elképedtem. Minden fel volt forgatva! Az asztalon egy papír volt kinyitottam és ez volt benn: Én megmondtam! Igaz, hogy haza jöttél, de Niall –al! Szerencséd, hogy nem maradtál ott ezért csak a házad forgattam fel! Ne csodálkozz, hogy ha egypár dolgot nem találsz.

Itt betelt a pohár! Dühösen csaptam a földnek a papírt és sírásban törtem ki. Niall viszont még mindig csak ámulva nézett körbe. Egypár másodperc után észhez tért. Felvette a papírt a földről. Gyorsan végig olvasta és a végén kiesett a kezéből. Nekem kipattant a szemem. Mi van, ha a szobámba is bement? És elvitte a gépemet? Azon volt az összes adat. Taylor ruhája a felvételi adatok a diplomai adatok. Akkor kezdhetnék mindent elölről. Gyorsan felugrottam amit Niall kicsit meglepetten fogadott. Gyorsan az emeletre mentem és leellenőriztem mindent, vagyis akartam, de az ajtó zárva volt. Ekkor jutott eszembe, hogy bezártam. Gyorsan a kulcsot kerestem és már nyitottam az ajtót. Szerencsére itt minden rendben volt. Boldogan feküdtem le az ágyra amit Niall még mindig értetlenül nézett.

 - Mi ez a nagy öröm? – ült le mellém.

 - A szobámba nem jött be. – mondtam boldogan.

 - De az egész házat felforgatta és lehet, hogy sok dolgot el is vitt! Hívni kéne a rendőrséget.

 - Igen tényleg Hívni kéne, de már késő van. Te meny haza, és pihend ki magad. – és kikísértem a házból. Fáradtan feküdtem vissza az ágyba és szerencsémre most hamar el is aludtam. Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Beka hívott.

 - Mi az? – mondtam álmosan.

 - A beszélgetéseket általában nem Sziával szoktuk kezdeni?

 - Jól van, szia! De miért hívsz ilyen korán?

 - Ja, tényleg nálatok még csak 6 óra van.

 - Igen! Na de mond.

 - Megyek Londonba! – itt kipattant a szemem. A legjobb barátnőm jön Londonba? Szuper!

 - Komoly? Hogy, hogy?

 - Megyek a Fashion Londonra!

 - Ez Szuper! És mikor jössz?

 - Ma este és az lenne a kérdésem, hogy akkor lakhatok nálatok? – igaz, hogy Beka Londoni, de a szülei Párizsba költöztek mikor mi egyetemre mentünk. És akkor miért lakunk albérletben? Mert Beka bizonyítani akar és eleve a szülei Párizs másik végében laknak.

 - Jó akkor várlak! Szia!

 - Szia! – és letettem. Felöltöztem és megreggeliztem. Egy fél óra múlva mennem kell megint Taylorhoz, mert a ruhákkal valami gond van, ugyanis nem akarok rá cső ruhát tervezni, de akkor valahol szorosabbnak kell lennie és nem akarom, hogy olyan helyen legyen ez ahol kellemetlen. Már indultam volna, amikor csöngettek. Niall ált az ajtóban.

 - Hát te? – kérdeztem.

 - Menünk kéne a rendőrségre.

 - De lehet, hogy nem együtt kéne, hogy menjünk.

 - Nyugi. Már erről is gondolkoztam.

 - Rendben legyen, de csak óvatosan. – és elindultunk a rendőrségre. Azért kellet egy kicsit várni, de kibírtuk.

 - Rendben milyen panasszal jöttek? – kérdezte a jegyzetelő rendőr.

 - A barátnőmet fenyegeti egy idióta. És a házát is felforgatta és lehet, hogy el is vitt egy pár dolgot. Ezeket a leveleket adta. – én elképedtem. Nem vagyok a barátnője. Ő viszont annak hívott.

 - Aha. Igen ezt a kézírást felismerem. Az egyik jós barlangban lakó ember ír így, de ő most szabadságon van. Rendben, ha valami fura történik addig is jelentkezzenek. A nyomozást elindítjuk. – és mentem Taylor stúdiójába. Bent már izgatottan várt.

 - Na, Amy mi tartott ennyi ideig? Tudod milyen régóta várlak? – nézett rám dühösen.

 - Bocsi, csak feltúrták az egész házamat és elmentem a rendőrségre.

 - Oh, sajnálom, bocsi én kérek elnézést, de bemegyünk az öltözőbe?

 - Eddig miért nem mentél be?

 - Mert nálad maradtak a kulcsok.

 - Ja, tényleg. – léptem oda az ajtóhoz. Kinyitottam és a látványtól tátva maradt a szám…